Három művész mellett egy műfordítót is díjazott az RMDSZ a magyar kultúra napja alkalmából kedd este Kolozsváron, a sétatéri Kaszinóban.

Hatházi András színművészt száznál is több szerepéért, Zágoni Balázs írót a Gömb című regényéért, Köteles Róbert Pál festőművészt kísérletező művészetéért és Marius Tabacu műfordítót Bánffy Miklós Erdély-trilógiájának román nyelvre fordításáért részesítették elismerésben. Az RMDSZ 2013 óta évente jutalmazza azokat a művészeket, akik az erdélyi magyar kultúra átörökítéséhez, megismertetéséhez kiemelt módon hozzájárulnak.

1989 előtt nem tudtuk, hogy mikor jön el az a nap, amikor a Himnuszt szabadon énekelhetjük, emlékeztetett köszöntőjében Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke, a magyar kultúra napja apropójára emlékeztetve. Most úgy ünnepelünk, mintha „mindig is így lett volna” – jegyezte meg. A közösségi oldalakon „okoskodóknak” válaszolva elmondta, a nemzeti kultúrák ünnepére azért van szükség, mert a kulturális értékteremtés, mint alkotó cselekedet, mindig valamilyen nemzeti kultúrához kötött. A kultúra ugyan mindig ünnepi, nincs hétköznapi kultúra, mégis lehet egy nap, amikor az alkotók előtt tisztelgünk, fogalmazott a szövetségi elnök.„Minden emberben van egy kontinens, amit születése óta épít azokból a kulturális élményekből, amelyekkel nap mint nap gazdagabbá válik. Sokszor ugyanaz a vers, ugyanaz a regény, ugyanaz a zene, színházi előadás vagy vizuális műalkotás más és másképpen épül be személyes kontinenseinkbe. Ez a számunkra otthonos kontinens egyben kapu a világra, és híd más kultúrák, más nemzetek, más személyek felé” - mondta Kelemen Hunor.

A kultúra egyszerre teremtő erő és megtartó valóság, a kultúra tesz minket azzá, akik vagyunk, közösségként és egyénileg is, olyan, mint egy oltás, védőburkot von körénk, mondta ünnepi beszédében Brendus Réka, a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárságának főosztályvezető helyettese.

„Hogy így volt-e, avagy mégsem, a holvoltság drónmentes transzilván szegeletében, ott, ahol a mutánsba hajló Kajtikó és a galoppra fogott bicegő pegazus egymásra lelt, nos pont fix ott ered e mese csermelye” – kezdte a Zágoni Balázs tiszteletére írt meséjét Rostás Péter István újságíró, kitérve a díjazott szerteágazó tevékenységének különböző állomásaira: többek között a gyermekkönyv-írásra, a Filmtett Egyesület és folyóirat, valamint a Filmtettfeszt megalapítására, a Koinónia Kiadó vezetésére, a Kincses Képeskönyv sorozatra és a nemrég megjelent ifjúsági sci-fi-re, a Gömbre.

A Nagyszalontán élő, hazai és nemzetközi kiállításokon is résztvevő Köteles Róbert Pál festőművész életében meghatározó szerepet játszottak a temesvári tanulóévek, írta laudációjában Szekernyés János, a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári fiókjának elnöke. A méltatást a szerző távollétében a műsorvezető, Laczkó-Vass Róbert színművész tolmácsolta. Bár hazaköltözött szülővárosába, folyamatosan jelen van a temesvári művészeti életben, többek között az évfolyam- és nemzedéktársai által alapított Noima-alkotócsoport rendezvényein. Méltatója szerint a festőművész noha a természetből, a mikro- és a makrovilágból ihletődik, nem az ábrázoló, a figuratív festészet elkötelezettje, munkái a vibráló, lüktető felületek interakciója miatt hatásosak.

Hatházi András UNITER- és Jászai-díjas színművészt Bessenyei Gedő István, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának művészeti igazgatója méltatta, kiemelve, hogy színházi- és filmes szerepei mellett Hatházi drámaírói, rendezői, tanári munkássága is külön-külön értékelhető, de legfontosabb tulajdonsága, hogy állítás helyett inkább kérdez.„Talán éppen ez a játszani és kérdezni tudása az, ami képessé teszi arra, hogy tanítványainak nemcsak mestere, de játszótársa is lehessen. Emiatt nem lett ő „kőszínész”, megannyi remekül formált nagy kőszínházi szerepe dacára, sem afféle „doktor úr”, doktori címe ellenére, sem „igazgató úr”, ha vezetett is aligazgatóként társulatot. És „professzor úr” sem, pedig diákok és doktoranduszok sokasága tanult tőle nyitott szívvel és szomjas elmével kutatni, megőrizve a játszani tudás könnyedségét és komolyságát. Ő, mindezek helyett inkább maga lett Hatházi András – más néven Tanár úr” – fogalmazott Bessenyei Gedő István.

Kósa András László, a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet igazgatója az igencsak ritka műfordítói díjak fontosságának hangsúlyozásával kezdte méltató beszédét. Mint mondta, a magyar műfordítás kezdete Ady Endréhez és kortársaihoz vezethető vissza, a közelgő Ady-centenárium kapcsán így illő is, hogy végre a figyelem központjába kerüljön az a munka, amely akkor a legjobb, ha észre sem vehető. Az RMDSZ műfordítói díját Marius Tabacu, Bánffy Miklós Erdélyi történet című trilógiájának fordítója kapta.

„Bármely kiadó ajtaján kopogtatok, bármely kiadó, szerkesztő, szerző keresi meg a Balassi Intézetet, egy fordító neve minden alkalommal felmerült” – mesélte Kósa András. Tabacu a Bánffy-mű mellett más erdélyi szerzőket is fordított románra, például Székely Jánost, Bodor Ádámot, Bartis Attilát, Lászlóffy Aladárt, sorolta a méltató, aki azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy olyan szakemberről van szó, aki „nem csapja az asztalra a közel 1500 lefordított oldalt, hanem tevőlegesen is cselekszik azért, hogy a regény a román olvasó elé kerüljön.”

Kivételesen román nyelven is méltatták a díjazottat: Lucian Nastasă-Kovács, a Kolozsvári Művészeti Múzeum igazgatója szerint Marius Tabacunak szerencsés intellektuális pályája volt: 1989 előtt az ideológia által legkevésbé áthatott művészeti ágban, a zenében tevékenykedett zongoristaként, később a média területén nem "akárhogy" helyezkedett el, hanem stúdióalapítóként, végül pedig a Transilvania Filmharmónia igazgatói teendői mellett műfordítóként teljesedett ki. Lucian Nastasa-Kovács hangsúlyozta, különböző mesterségei közül leginkább Tabacu műfordítói tevékenységét értékeli, hiszen a magyar nyelv ismerőjeként tudatában van annak, hogy mennyire kevés szókincsbeli, stilisztikai megfelelés van a két nyelv között és mennyire nehéz megtalálni a megfelelő szavakat. A laudációból az is kiderült, hogy a műfordító jelenleg Esterházy Péter-szövegen dolgozik.

Az estet a Sárik Péter Trió x Bartók együttes zárta, mint a zenekar neve utal rá, Bartók műveinek jazz-feldolgozásaival.